Reni szüléstörténete 2023.05.12.

AUM-os Kismama jógásom, Reni, szüléstörténetét és cuki babafotóit hozom most nektek az engedélyével. Péterfy, a személyzet és a szülésélmény pozitív megélése, hüvelyi szülés ballonos indítással, majd burokrepesztéssel, szabad testhelyzetválasztással és gátvédelemmel, késleltetett köldökzsinór átvágással, azonnali anya-baba bőr-bőrkontaktussal, az alapítványi szoba előnyeivel. Bár volt megfélemlítés és manipuláció az elején, ami miatt Reninek át kellett élnie extra szorongást, de a törvény szerinti 7 napnál több időt is adtak a túlhordásra. A férjével pedig szuper csapatot alkottak. Nekem kezd olyan érzésem lenni, mintha a kórházakban vmi indulna pozitív irányba, egyik pozitív megélésű szülésélmény érkezik a másik után zsinórban. Nagyon örülök Nektek, Reni, és sok boldogságot kívánok!
„Kedves Éva,
Küldöm a mi történetünk Oliviával. A szöveget és a képeket is nyugodtan megoszthatod a Facebook csoportban, nekem is nagyon hasznosak voltak mások történetei. Ha kérdés futna be hozzád, arra is szívesen válaszolok.
Először is azzal szeretném kezdeni, hogy bár voltak kezdeti döccenések, örökre hálás leszek a Péterfy kórház dolgozóinak, akik mérhetetlen emberségről, kedvességről és profizmusról adtak tanubizonyságot és gyönyörű szülésélménnyel ajándékoztak meg, valamint maradéktalanul támogattak az anyaságom első napjaiban.
Neked is nagyon hálás vagyok! Mind az óráidon, mind pedig a szülésfelkészítőn rengeteg olyan tudást adtál át, amiről előtte fogalmam sem volt és aminek hatására a kezdeti, “majd rögtön az elején kérek epidurált és minden rendben lesz” hozzáállásomat felváltotta a “majd lélegzem, ringatózom és végigcsinálom orvosi beavatkozás nélkül, mert felkészült vagyok” hozzáállás. Ezért is ijedtem meg, amikor elkerülhetetlenné vált az indítás, bár igyekeztem annyira kitolni ennek az időpontját amennyire csak a magyar egészségügy engedte. De hálisten még az indítás ellenére is természetes úton és egy nagyon szép szülésélménnyel jött világra a kislányom, Olivia.
Eredetileg március 11-ére voltam kiírva, ami ahogy jött, úgy el is múlt, szülés nélkül. Addigra már tisztában voltam vele, hogy ebben az esetben lép életbe a terminus túllépés protokoll, ami 2 naponta történő CTG és méhszáj vizsgálatokat jelent a kórházban, néha több órás várakozással egybekötve.
Ezeken a vizsgálatokon rendszeresen kitűnőre vizsgáztunk én is és a kislányom is, viszont a 41. hét hétfőjén először azt mondták, hogy “mintha” kevesebb lenne a magzatvíz. A rezidens orvos gyorsan konzultált a helyettes főorvossal és hazaengedtek azzal, hogy másnap menjek vissza a kórházba, hogy megbeszéljük meddig hordhatom maximum a kislányom, mikor kell bemennem indításra.
Másnap azt beszéltem meg a helyettes főorvossal, hogy a következő hét hétfője az a nap, amikor legkésőbb be kell feküdnöm, azaz a 41+2. Nap.
Másnap, azaz szerdán is aktuális volt a CTG és egyéb vizsgálatok, ekkor normál mértékűnek mérték a magzatvizet. Majd pénteken ismét alacsonynak. Ez a doktornő, akkor már nem elsőként igencsak felhúzta a szemét, hogy engem “ilyen sokáig hagynak várni” és “szerencsém volt”, hogy pont azt a helyettes főorvost fogtam ki, akit. Mondanom sem kell, ő is alacsonynak mérte a magzatvizet, és a lelkemre kötötte, hogy “mostantól TÉNYLEG nagyon figyeljem a magzatmozgásokat”, mert “ez már nem játék”. Mintha nem figyeltem volna őket amúgy is…
A lényeg, hogy természetesen bármennyire próbáltam ellenállni, sikerült rám ijeszteniük, illetve ekkorra már több hétnyi feszült várakozás állt a hátunk mögött a férjemmel, így nem meglepő, hogy másnap délelőtt hirtelen úgy tűnt, hogy nem érzem kellően a kisbabám. Újra bementünk a kórházba, ismét mindent a legnagyobb rendben találtak, a magzatvizet is (ez tényleg ennyire szubjektív lenne?!), viszont a vérnyomásomat magasnak ítélték és erre hivatkozva azt mondták, hogy csak saját felelősségemre távozhatunk. Mondanom sem kell, hogy ez megtette a hatását és úgy döntöttünk, hogy ott maradok. Az óriási pozitívum volt, hogy sikerült egy alapítványi, 1 ágyas szobát megcsípnem, ami óriási könnyebség volt az ott töltött 4 napban és majdhogynem luxus körülményeket biztosított egy szerény összegért cserébe.
Másnap délelőtt 10 óra körül helyezték fel a ballont, ami - meglepően elenyésző fájdalom mellett - délután 5-re meg is hozta a 4 ujjnyi tágulást, ami a burokrepesztéshez szükséges. Késő délutánra indult tehát be a buli, kaptunk saját szülőszobát, a férjem végig velem volt. Rögtön elkezdték adagolni az oxit és állandó ctg-re kapcsoltak, de a három fiatal szülésznő, akik velem voltak, rögtön biztosítottak, hogy a ctg ellenére bármilyen pózt felvehetek, “megoldjuk”. A férjemet kérték meg, hogy fogja oda a hasamhoz a tappancsokat, amikor fájásaim vannak és így vajúdtam állva-ringatózva, labdán és az ágyon is. Az is nagy szerencse volt, hogy aznap este csak én szültem, így tényleg minden figyelmük rajtam volt.
A fájások 1-2 óra múlva már igencsak intenzívek lettek. A férjem vezényletével lélegeztünk és ringatóztunk, ő folyamatosan dícsért és bíztatott, rengeteget használtunk az általad adott tanácsok közül. Amikor viszont a fájdalom elérte azt a pontot, amikor azt mondtam volna, hogy epit kérek, kiderült, hogy már 9 cm-re ki vagyok tágulva, ami után, 10 óra magasságában be is indultak a tolófájások. A kitolást négykézláb, az ágyon csináltam végig, amiben szintén maximálisan támogattak.
Végül 22:52-kor született meg Olivia, tehát összesen egy óra lehetett ez a szakasz, de egy örökkévalóságnak érződött. Gátmetszés nélkül, kis szakadással és 3 öltéssel végződött. Az ügyeletes orvos meglepően fiatal, de annál kedvesebb és udvarisabb volt, a teljes orvosi gárdáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
Rögtön rám tették a kislányom, a köldökzsinórt a lüktetés elmúltával az Édesapja vágta el, ami után kb 2 órát együtt töltöttünk, szopizni is elkezdett Olivia, nagyon szép emlék marad.
Még két napot töltöttem a kórházban, ami alatt mindenre megtanítottak. Rengetegen voltak a segítségünkre: a csecsemős nővérek, védőnő, gyógytornász (aki másnap tájékoztatott a gátizomtorna fontosságáról!), szoptatási tanácsadó (aki 3-szor is eljött hozzánk és rengeteget segített), és persze több orvos. Mindenki egytől egyik profi és nagyon kedves volt, őszinte segítő szándékkal, a kiégés legcsekélyebb jele nélkül. Mindenkinek szívből ajánlom a Péterfyt és hogy olyan szép emlék maradjon a szülés, mint nekem a nehézségek ellenére is.
Még egyszer nagyon köszönök mindent és remélem hamarosan találkozunk a babás jógán!
Üdv,
Reni”


Kövess minket a Facebook-on!